Legfrissebb munkáim:

Vándorantilop portré, amely egy kedves vadászbarátom számára készült:

A kép címe: Késői szerelem!
(Harcra hívó ordítás hallatszik a késő őszi erdőn. Egy későn üzekedő szarvastehén okozza a ribilliót. Ilyentájt jó esetben a kondíciójuk visszanyerésével és a bőgés alatt szerzett harci sebeik gyógyulásával, pihenéssel vannak elfoglalva a gímbikák. Versenyt futnak az idővel, mert rohamléptekkel közelít a téli ínység. Ezért káros vadgazdálkodási szempontból a késői üzekedés, másrészt az ilyen frigyből várhatóan satnya, elmaradott utód várható, ami nem emeli az állomány minőségét. A gondos vadgazda ilyenkor kényszerűségből, de közbeszól, kiemeli az állományból ezt a tar vadat.) x 33.5 cm méretű akvarell (keret nélkül)

Illusztráció:

Megjelent Békés Sándor legújabb könyve Isten Előszobájában címmel, melyet volt szerencsém illusztrálni. Ez a könyv műfajilag napló (tehát igaz, megesett történetek hiteles krónikája), mely tematikailag a vadászatról, hazai, mongóliai és erdélyi kalandokról, valamint a vadászati közéletről szól, szándéka szerint azonban vallomás is. A közel 300 oldalas, sok színes fotóval és négy művészi rajzzal illusztrált könyv ünnepélyes bemutatására a FeHoVa-n, a Magyar Vadászlap pavilonjában került sor a szerző jelenlétében. A kötet ára 3360 ft. A pécsi Kódex Kiadótól rendelhető a könyv, e-mailen történő rendelés esetén a postaköltséget a Kiadó vállalja.

( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. )

A kép címe: Analízis

A témája: medve, amely véleményem szerint egy sajátos szűrőn keresztül szemléli a külvilágot maga körül. Ehető, vagy nem ehető kategóriákba sorolja a dolgokat. A külső szemlélő csak az érdeklődést látja eközben az állaton, miközben az szimatol, analizál. (ezt a pillanatot próbáltam megörökíteni a képen) Amint eldöntötte a medve, hogy ehető az érdeklődése tárgya, mérlegeli, hogy megéri e a fáradtságot? Ha igen, akkor bombaként robban támadásba a mackó. A csont kép utólagosan került beépítésre a megrendelő kérésére, egy korábban Harmat Attila által megvésett bicskába.

Legutóbbi két grafikám, amelyeknél a drámaibb hatás kedvéért egy kevés színt is használtam a grafit ceruza mellé!

Scrimshaw

A scrimshaw-t bálnavadászok, tengerészek fejlesztették, akik a hosszú hajó utak alatt vitorla vagy háló varró tűkkel, kihegyezett fém szerszámokkal karcolták bálna fogakba és csontokba élményeiket. Sellőket, hajókat, tengeri szörnyeket ábrázoltak leggyakrabban. Egyes elképzelések szerint az eszkimók ősi csont díszítési munkái tekinthetők a mai scrimshaw ősének. A népi iparművészetből ismert spanyolozáshoz hasonlíthatnánk a technikát, amit magyarul leginkább csontkarcnak vagy csontmetszésnek nevezhetünk. A csontmetszés hazánkban a késműves és fegyverkovács szakma közvetítésével válik lassanként közismertté.

Elkészítéséhez nagyon sok türelem, kitartás, rajztudás és nyugodt körülmények szükségesek. A jó kép elkészítésének előfeltétele a nagyon gondosan előkészített, tükörfényes felület és a jó vázlat. Első nekifutásra tökéletes képet kell metszeni a csontra, hiszen itt nincs radírozási lehetőség, mint a papírra készülő rajzok esetében. A kép, nagyító lencsék vagy mikroszkóp alatt készül és apró pontokból vagy vonalakból, esetleg a kettő kombinációjából épülhet fel. Végleges formáját a festés után nyeri el a kép, amely lehet fekete-fehér és színes is. A színes képek elkészítéséhez jóval hosszabb idő és több szakértelem kell, gondoljunk csak egy-egy megfelelő színárnyalat kikeveréséhez. Egy-egy csontkép elkészítése átlagosan 30-60 munkaórát igényel, de nagyságtól és részletgazdagságtól függően akár sokkal többet is megkívánhat.

Alapanyagnak bármilyen tömör, nem porózus csont megfelel. A mai kor mesterei leginkább mamut, elefánt, rozmár, varacskos disznó agyarat, vagy különféle szarvas agancsokat, bivaly és bölény szarvat használnak fel képeik alapjául. Léteznek mesterséges anyagok is, bár ezek rendszerint jóval gyengébb minőséget produkálnak a megmunkálásuk során.

Én legszívesebben mamut agyarral dolgozom, mivel az egyik legnemesebb alapanyag és a legfontosabb, hogy nagyon finom árnyalatokat enged magából kihozni.

Az eszköz az idők során semmit sem változott, minden mester magának készíti a kézreálló eszközt a metszéshez.

Azt szoktam mondani a véső tűm hegyét vizslató érdeklődőknek, hogy nem ott kell a titkot keresni, hanem a másik felén. Nem mindegy ugyanis, hogy ki fogja a kezében. A vésőtű egy kétélű szerszám, mert miközben lehelet finom dolgok születhetnek a nyomában, a másik oldalán a mester szeme a nagyító lencsék alatt folyamatosan kopik.